Húgom meséli, hogy az amúgy asztmás sógor tüdeje rosszabb, amióta letette a cigit. „Leszokóban” vagyunk. Ő azért, mert bagóval ott nyugatabbra drágább lenne az életbiztosítása, én meg azért, mert idehaza - nedo ide vagy oda - jócskán megdrágult az élet, és pofátlanság a részemről függőségre hivatkozva havi 20-30 ezret kivenni erre a családi kasszából.

De nem erről akarok most, sem arról, hogy minek szív, aki asztmás, hanem a tüdőről. Kínlódunk tehát párhuzamosan, vagyis értem őt, de nem az asztma rosszabbodását. Akkor esett le, hogy a nemdohányzással bizony egy rendszeres, és igen hasznos légzőgyakorlattól fosztjuk meg magunkat és lebenyeinket.

Amikor ugyanis szívunk, a hétköznapi beszűkült légzésnél jóval intenzívebben töltjük meg tüdőnket levegővel. Ezzel tudtunkon kívül napjában többször egyfajta pranayamat végzünk, még ha nem is a legszakszerűbben. Ily módon (1) több oxigénhez jutunk (mellesleg némi kátrányhoz és nikotinhoz is, de ez itt most tekintsük mellékes körülménynek), (2) jobban telítjük, használjuk tüdőnket, és (3) – ismerik ezt sportolók, jógások – az elnyújtott kifújással mentális, fizikai feszültségeket oldunk ki magunkból. Relax-hatás.

Akár milyen röhejes (az e-ciginél szerintem kevésbé az), mindez pótolható, ha ciginek látszó tárggyal egyszerűen folytatjuk ugyanezt a gyakorlatot, mindannyiszor, amikor csak legszívesebben rágyújtanánk.

Az e-cigit kínomban én is megvettem, de óvva intenék mindenkit az idehaza forgalomban lévő, beazonosíthatatlan összetételű és eredetű likvidek inhalálásától.

Szívj inkább rágócigit, tollat, ceruzát, lélegezz mélyeket és fújd ki a feszkót! Ebben rejlik a dohányzás valóban hasznos, de kiváltható mellékhatása. Sok sikert!